Nápoly-Olaszország

A Nápolyi utunkról csupán néhány mondatban emlékeztünk meg az eddigi beszámolóinkban, így most gondoltam egy picit hosszabban mesélem el ennek a négy napos kirándulásnak a történetét, hiszen csodás élményeket adott.

A barátaink szabadságához igazodtunk, és azért keveredtünk el ide, mert abban a két hetes időszakban ez volt ár-érték arányban a legmegfelelőbb számunkra. 20.000 ft alatt találtunk repülőjegyet, illetve 360€-ért sikerült nagyon jó helyen lévő apartmant foglalnunk 4 főre, 3 éjszakára!

Egy nagyon fontos dolgot tudni kell Nápolyról! Már évezredek óta igazi olvasztótégelye a kultúráknak, és a különböző etnikumoknak. Lakossága 1.000.000 fő, ezzel Olaszország harmadik legnagyobb városa. Érdekesség, hogy a várost időszámításunk előtt a görög tengerészek alapították.

Nagyon fontos központja a régiónak.

Valamit azonban el kell fogadnunk. Ez egy teljesen más város, mint amit itthon megszokhattunk, különböző emberekkel. Tényleg mindenféle országból érkeznek ide új élet reményében és sok helyen rengeteg szemetet hagynak maguk után.

A szállásunk körüli utcákon sokszor mi voltunk egyedül európai emberek. A szenegáli étteremben csupán a szalvéta és mi voltunk fehérek, de ez nem érdekelt minket, nem aggódtunk, nyitottunk feléjük és megérte.

Megérte, mert miután látták rajtunk, hogy jól érezzük magunkat már mosolyogtak és megváltozott az egész légkör. 

Megérte, mert mikor kérdezősködtünk honnan jöttek, már boldogan meséltek Gambiáról, Szenegálról. Nyitottunk feléjük úgy mint ember az ember felé és ezt felismerték. 

Persze nem minden helyzetet old meg ez a fajta hozzáállás, de mi mentünk oda, így nekünk kellett alkalmazkodnunk, nem nekik. 

El kellett fogadni, hogy sok helyen szemetesek az utcák, hogy bizonyos kerületekben az olasz éttermeket nagyítóval kell keresni.

De ahogy a mondás tartja "Ha Rómában élsz, élj úgy mint a rómaiak!"

Amennyiben ezt valaki a fejébe vési, és nem Amalfi, vagy Taormina szépségeit reméli ezen a helyen, akkor meg fogja látni Nápoly igazi szépségét, meg fogja érezni azt a fajta hihetetlenül erős energiát, amitől ez a város szinte vibrál.

Azért mesélek picit a látnivalókról is.

A reptérről pár euróért be lehet jutni busszal a városba, ami két helyen áll meg, az egyik a központi pályaudvar. Mi ennek közelében foglaltuk a szállásunkat, hiszen a metrómegálló, vasút stb. közelsége leegyszerűsítette a közlekedést a látnivalók között.

Mint ahogy a legtöbb utazásunk során, itt sem volt fix tervünk. Látni akartuk Pompeit illetve a város ikonikus épületeit, kerületeit.

Nekünk Pompei és a "Maradona" negyed jelentette a legnagyobb élményt.

Pompei egy igazi csoda. Ugyan nagyon szeretem a történelmet, de nem vagyok az a típus, aki gyermeki izgalommal tud nézegetni egy darab téglát csak azért, mert az 3000 éves. 

Ez azonban teljesen más. Nem véletlenül Olaszország leglátogatottabb látványosság. 

A bejáratnál sok-sok ember torlódik össze, de mivel ez egy több négyzetkilométeres szabadtéri múzeum, tele rengeteg kis utcával, eldugott épületmaradvánnyal, ìgy a tömeg eloszlik és ezután már igazán átérezhetjük a hely hangulatát. Itt jött meg az érzés, hogy hol is vagyunk most, hogy azok a kövek amiken lépkedünk, napjaink előtt legutoljára majd kétezer évvel ezelőtt sétáltak emberek.

Azok az ételmaradvànyok, amiket az agyagedényekben találtak a régészek, majd kétezer éve a helyieknek lettek főzve az utcai árusok konyháiban, és mintha csak egy konzervdobozba lett volna zárva, most ott van előttünk. Nem fosztogatták ki, nem építették, át az épületeket, semmi nem változott. Itt volt egy 2000 éves "fagyasztás" amikor az egész világ csak legendákat ismert erről a helyről. Hátborzongató érzés, tényleg mindenkinek el kellene ide jutni.

Nápoly egyik, hanem a leghíresebb lakója Diego Maradona volt, hiszen évekig játszott a helyi csapatban és számos kupát, győzelmet köszönhet a város a híres focistának, ezt azóta sem felejtik helyiek. Mi nem tudjuk atérezni azt amit az olaszok éreznek a foci iránt, és amit a nápolyiak éreznek Maradona iránt. Elkepesztő látni azt a szeretetet, tiszteletet, amit tápláltak, és a mai napig táplálnak a focista iránt. Mindenhol kint van a képe, a kék fehér zászlók. Nagyon jó látni, hogy egy ilyen sport mint a foci így össze tudja hozni az embereket.

Mesélhetnék még rengeteget, de most inkább hagyom, hogy a kedvenc képeink adják át nektek az élményt!