Marokkó-Agadir

Idén a harmadik utazásunk Afrikába, azon belül is Marokkóba, Agadir városába vezetett február első hetében.

A repjegy kb. 100€ volt fejenként, a medencés szállás reggelivel pedig 115€ hármunknak.

Mivel ez volt az első Marokkói utunk, így próbáltam lélekben felkészülni, hogy az állandóan mindent is eladni próbáló alkudozó árusok, taxisok, boltosok stb. ne terheljenek le annyira, hogy ne tudjam élvezni a látogatást. Ez olyannyira sikerült, hogy igazából ezerszer rosszabbra számítottam. Persze sokkal rámenősebbek, mint ahogy azt mi itthon megszoktuk, de teljesen jól lehetett kezelni a helyzetet, és még jókat is nevettünk azon, ahogy csak egy odapillantást már érdeklődésnek fogtak fel, ezután azonnal ugrottak oda, hogy: „Its only for you my friend, family price my friend...”.

Mindenkinek csak tanácsolni tudom, hogy, ha egy idegen kultúrába utazik, ami sokkal másabb mint a mi életünk, akkor járjon utána, nézzen meg több útifilmet, videót, vagy akár kérdezzen tőlünk, hogy az emberek viselkedése, vagy akár a sokszor szemetes utcák ne okozzanak csalódást.

Én ilyenkor átkattintom az agyam, és nem a negatív dolgokra fókuszálok. Mindenhol lehet rosszat találni, de ne ezt vegyük észre. Tudj meg minél többet az adott helyről, ne csak a neten fellelhető agyonretusált fotók legyenek előttünk, mert azért nem mindig így működnek a dolgok.

Ha helyén kezeled a dolgokat, akkor viszont biztos, hogy újabb élményekkel, ingerekkel fogsz tudni gazdagodni.

De most térjünk vissza Agadirhoz.

Taxit előre foglaltam a bookingon, ott is várt a reptéren ahogy, azt terveztem. Nagyon normális ember volt, meglepetésünkre jobban beszélt németül mint angolul, így hát talán útjaink során először németül ment a kommunikáció. Már a szálláshoz vezető úton lebeszéltünk egy-két programot, ahova a hivatalos irodák árai alatt elvitt minket. Ezért is jó előre tájékozódni, hogy fogalmunk legyen az árakról, hiszen az Arab világban szinte kötelező alkudni.

Nagyon kellemes napokat töltöttünk el, igaz maga a város nem rendelkezik történelmi épületekkel,több száz éves mecsetekkel. Ez sajnos ezért is van így, mert a hatvanas években egy földrengés porig rombolta szinte az összes épületet. Ennek ellenére van mit nézni, jókat lehet időzni az óceán parton sétálva, ahol egyszerűen pezseg az élet.

Mindenhol zenészek, artisták, árusok jönnek mennek, az éttermek tömve vannak emberekkel. Könnyű jó és különleges helyeket találni, és hozzá teszem, hogy nagyon szuper árakon.

Az emberek hihetetlenül kedvesek, és nem feltétlen a pénz miatt. Sokszor vettük észre azt, hogy egyszerűen ez jön belőlük, igaz néha gyanakodtam, de szerencsére egy-egy alkalmat leszámítva ezek valóban őszinte érzéseknek bizonyultak.

Amit mindenképp szerettünk volna látni, az a helyi bazár, ami a 12000 árussal a legnagyobbak közé tartozik, valamint az Atlasz hegység vonulatai között vonuló kanyon a Paradise Valley.

Nem akartuk zsúfolni a programokat, hiszen az Arab kultúrát közelről látni, érezni már maga is egy hatalmas program.

Sikerült találnunk igazi autentikus vízipipa bart, ami annyira egyszerű volt, és annyira nem a turistáknak épített, hogy nappal akár autószerviz is működhetne ott.

Az időjárás hibátlan volt, 28°C körül alakultak a napok, és ez itt februárban teljesen átlagos.