Isztambul

Szeptember közepén utaztunk Európai kontinens, és Ázsia határán elterülő metropoliszba. A város tényleg hatalmas, mivel 15 millió ember lakja, de ennek ellenére az óvárosi részt egyáltalán nem éreztük zsúfoltnak, pedig a lakók száma több, mint Magyarország és Szlovákia lakossága együttesen! 

A hotel, amit kiválasztottam mind a 21 embernek megfelelt, így egy szálláson volt az egész csapat a belváros szívében. Az első és legfontosabb szempont az volt, hogy mindenhez közel legyen, ne kelljen autózni, metrózni, csak azért, hogy lássunk valamit az óriási város ókori, középkori hangulatából. 

Az óváros szinte minden utcasarkán történelmi jelentőségű római, görög, vagy oszmán birodalmi építmények, emlékek láthatóak, így nem is terveztünk tűpontos menetrendet( igaz szinte mindenhol laza a terv), inkább csak a város keringésébe vetettük magunkat, és hagytuk, hogy sodorjon minket az ár. 

Természetesen a mecsetek legnagyobbjait nem lehetett kihagyni. Még az első este elmentünk a gyönyörűen kivilágított dombtetőn álló Szulejmán mecsethez. Innen hihetetlenül szép kilátás nyílik a Boszporuszra, és az ázsiai oldalra. A mecsetet ingyen lehetett megtekinteni, és nem bántuk meg, minden percét élveztük. Felfoghatatlan méretekkel rendelkezik, nem is értem, hogyan tudtak ilyen épületeket építeni az akkori technológiával. 

Isztambul egy igazi kulturális és gazdasági olvasztótégely, modern felfogással. A vallás miatt van néhány szabály, amit kell, vagy illik betartani, de egyáltalán nem korlátozott minket semmiben. 

Az alkohol a legtöbb étteremben és bizonyos boltokban kapható, a nőknek is csupán a mecsetekben kell kendőt, illetve hosszú szoknyát viselni! Külön pozitívumként emelném ki, hogy ahol az előbb említett dolgokat követelik, ott biztosítanak is kendőket a felkészületlen látogatók számára. 

A következő napok teljesen mikszelve zajlottak. 

A város minden utcája rejt izgalmas helyeket. Az óvárosi bazár üzletek ezrével van tele zsúfolva, de már a környező utcákban is mindenfelé boltok várják a vásárlókat a keleti kultúrák sokszor számunkra ismeretlen termékeivel. 

Érdekes volt hallani sokszor a magyar nyelven megszólaló árusokat. Itt nem csak egy betanult szövegről volt szó, mert válaszolni is tudtak a kérdéseinkre. 

A szállásunktól öt percre volt a tér, ahol a Kék mecset , a Hagia Sophia, valamint ezek közelében a Topkapi palota található. Bámulatos épületek, egyszer mindenkinek látni kellene őket. 

A mecsetek melletti téren az ókorban lovas versenyeket tartottak. 

Itt található a számomra lenyűgöző történelemmel bíró Kígyó oszlop. Az oszlop három kígyó összefonódását ábrázolja, igaz a fejek már hiányoznak. A szobrot a görögök állítottak a perzsa sereg legyőzése után. Az elkobzott perzsa fegyverekből kovácsolták. Időszámításunk előtt 355-ben a föníciaiak elrabolták és I.Constantinus császár az akkori Bizánci birodalom fővárosába Konstantinápolyba, mai nevén Isztambulba vitette. Itt sértetlenül állt egészen az Oszmán hadsereg bevonulásáig, amikoris II. Mehmed szultán győzelmet demonstrálva levágta az egyik kígyó fejét. A kígyó feje a helyi múzeumba került, az oszlop azonban mai napig ott áll, ahová a rómaiak helyezték. Az ókori világ legnagyobb hatalmú uralkodói mozgatták, birtokolták, érintették ezt a tárgyat, és ott volt karnyújtásnyira előttünk, számomra ez hihetetlen fura érzés volt. 

Aki utazott már velünk, az tudja, hogy szeretek olyan helyeket megnézni, ami nem a tömeg turizmusról szól, így akadtam rá egy magánkézben lévő szőnyeg bolt alatti bizánci korabeli ciszternára, amely a palota vízellátását szolgálta az ókorban. Megbeszéltem az illetékesekkel, hogy 3-4 fős csoportokban megnézhetjük a földalatti építményt, ami nagyon érdekes látványt nyújtott, és jó volt azt látni, hogy ezt a csodát ők is meg szeretnék osztani a mai emberekkel, hiszen semmit nem kértek a látogatásért.

Biztos vagyok benne, hogy Isztambul örökre ott fog maradni az utazási terveink között, hiszen egy igazi időutazás az ide látogatónak, ami a mecsetek százaiból egy időben felcsendülő müezzin dallamával egy olyan számunkra ismeretlen időben és térben távoli rejtett világba repít, ami egy európainak teljesen új és titokzatos helyet jelent.