Franciaország- hajós kalandok

A franciaországi kalandom Noéval szintén nem indult zökkenőmentesen. Sikerült összeszednem egy arcüreggyulladást így az indulás napján még meglátogattam a háziorvosomat, természetesen nem úsztam meg az antibiotikumot…Indulás előtt tehát elszaladtam kiváltani a gyógyszert, majd elhoztam Noét a bölcsiből és indultunk is Dávid munkahelyére Wiener Neudorfba. 

Mivel Noé csak velem repült, így szükség volt egy szülői hozzájáruló nyilatkozatra, amit elfelejtettem szóval ezt is gyorsan elintéztük még a cégben. 

Bevallom kicsit aggódtam, eddig sose utaztunk külön és mindig valamelyikünk fő feladata volt Noé pesztrálása, ráadásul csomag nélkül megyünk szinte mindig! 

Most persze bőrönd is volt amiben nővérem családjának vittük a hazai finomságokat. Tehát két hátizsákkal, egy babakocsival, egy 20 kg poggyásszal és egy örök mozgó gyerekkel voltam felszerelve! Hurrá…

Noé természetesen az első adandó alkalommal elszaladt. A szokásos mókáját bemutatva át futott a kordonok alatt, ahol a poggyászt kellett feladni illetve a babakocsit fel címkéztetni és ahová én nem tudom sosem követni, de legalább is nem túl gyorsan. 

Szerencsére volt egy rutinos apuka előttem négy gyerekkel, aki egyből elment érte, ettől a kisfiam nagyon meglepődött és innentől kezdve nagyon ügyesen viselkedett, hogy ez volt e az oka vagy sem ezt nem tudom de mindenhová követett. ( Itt kérdezhetnétek minek a babakocsi, hát igen...néha én se értem! De azért van némi magyarázatom például a táskákat bámulatos benne tolni és Noé tud benne aludni ha éppen alvásidőben valahol sétálunk, várost nézünk, néha még bele is ül... )

Az ellenőrzésen persze kiszedtek minket. Elég mókás volt mert Noé nem akarta, hogy megtapogassák így ketrecharcot vívtunk vele, de ezen is túl estünk.

Megkerestük a kaput ahonnan a gépünk felszállt. Ezen a részen van a repülős csúszda amit ő már nagyon jól tud, így ide sétáltunk mert még volt időnk egy kis játékra. Noé boldogan csúszdázott, felhívtuk közben a dédi mamát neki is bemutatta büszkén mit tud, majd nem sokkal később elkezdődött a beszállítás. Itt nem igazán kell neki könyörögni szépen tudja a rendet és nagyon szeret repülni szóval mentünk a kapuhoz. 

A repülőn semmi különös nem történt élveztük a felszállást, ettünk, ittunk, játszottunk, mesét nézetünk, miután megunta az üldögélést sétált egy picit a székek között, szórakoztatta a légi utaskísérőket.

A repülőgépünk este szállt le Beauvais-n. Ott nővérem várt minket, így hamar át tudtam adni néhány csomagot, addig pedig Noé segített a cipekedésben. Bepakoltunk az autóba és körülbelül két órát autóztunk a lakóhelyig, kisfiam szépen elaludt mi pedig jót beszélgettünk együtt.

Különleges élményben van részünk ha Kittiékhez érkezünk, ők egy nem hétköznapi életet élnek, számunkra legalább is nagyon szokatlan. 

A munka az életük vagy az életük a munka? Hogyan lehet egy nő egyszerre anyuka, vállalkozó és tanító? És hogy mi is ez az élet stílus?

Este későn érkeztünk meg de a fiúk már nagyon vártak minket! Egészen sokáig fent voltunk játszottunk, beszélgettünk, ettünk. A napok főleg családi programokkal teltek, nővéremék dolgoztak közben, így mi csak élveztük a szelet. Mikor nem volt épp munka kirándultunk a környéken, sétáltunk a városban, elmentünk bevásárolni a következő napokra, sőt egy nap kimenőt is kaptunk kettesben Kittivel!

De hol is voltunk valójában? 

Igazából a Szajna és a Oise (Ejtsd:oáz) folyó partján közlekedtünk, szebbnél szebb és természet közelibbnél természet közelibb helyeken.

Megtapasztalhattuk megint, milyen is az Élet egy 58 méter hosszú 5,70 méter széles 555 tonna befogadására képes szárazáru szállító motorhajón, az Ohanán, ahol mindennap történik valami. (A hajó 400 lóerős motorral rendelkezik és 17 kamiont helyettesít.)

Testvérem párja a kapitány, aki hajós családból származik, így ennek az élet stílusnak minden csínnyát bínnyát el leshettük. 

Kitti közben matrózzá vált, így ketten vezetik vállalkozásukat. A hajón van minden amire egy háztartásban szükség lehet: konyha, fürdő, WC, étkező, nappali, szobák, kamra stb.

Éppen üresen mentünk, pár nap múlva kellett volna búzát rakodni, ezért a rakodó helyre igyekeztünk a hajóval. 

Egy teher szállító uszályon az utak mindig nagybevásárlással kezdődnek, mert az út végéig elegendő alapanyagra van szükség. 

A haladást több tényező is nehezítheti, ilyen például: köd, eső, forgalom, hajózási kihívások (kenusok, kajakosok a hajózási útvonalon). Néhol egyirányban csak egyesével tudnak közlekedni a hajók a keskeny szakaszok miatt. A csatornákon rengeteg a zsilip, itt szintén sokszor csak egy hajó fér be. Zsilipelés alatt a gyerekeknek fel kell menni a kapitány állásba és amíg kicsik kibiztosítják őket gyerek hámmal, nehogy a hajó és a zsilip fala közé essenek munka közben és össze nyomja őket a hajó. 

A kapitány kormányoz, szabályozza a sebességet míg a matróz kiköti a hajót segíti “beúsztatni” az elejét… így idő sincs a gyermekekre 1000%-ban figyelni. A fiúk már nagyon okosak minden szabállyal tisztában vannak, melyeket a szüleik már kiskoruktól fogva megtanítottak nekik, de így is nagy figyelmet igényelnek. 

A hajózás egy nagyon kiszámíthatatlan szakma. A legénység sokszor nem is tudja hol fog aludni aznap. Egyik sarkalatos pont a rakodás ami körülbelül 4-5 órát vesz igénybe, de van, hogy egy napig is eltart. 

Több tényező befolyásolja, azt amitől kiszámíthatatlanná válik az egész munka: bármikor felléphet műszaki probléma, változhat az időjárás, vízállás, változik a rakodás helye, rakodni való gabona fajtája vagy ott derül ki, hogy rossz minőségű, rágcsáló ürülékkel teli, zsizsikes azaz nem szállítható a rakomány. 

Mi a zsizsikeset fogtuk ki, szóval mondhatni potya kört mentünk, de legalább Gabrielt el tudtuk vinni oviba. Ezen a szakaszon annyira alacsonyok a hidak, hogy a kormány állást is le kellett bontani és az autót is parton kellett utánunk hozni, itt segítségünkre volt az egyik munka adójuk, akit cserébe vacsorával vendégeltünk meg.

Bár úgy tűnhet rengeteg a holt idő rakodás, zsilipelés közben, de nem. A zsilipekben figyelni kell a köteleket, ki kell vinni a szemetet, vizet kell felvenni, hogy lehessen fürdeni, mosni, mosogatni. 

A berakodás alatt a kikötőben daruk emelik az árut a hajóból, kamionra illetve fordítva, vagy befújják- szívják a gabonát. Itt fontos hogy a hajó egyenletesen legyen terhelve, a legénység folyamatosan résen van, figyel, irányít, nézi az uszály merülését.

Mindemellett a gabona rakodása hatalmas kosszal jár, akár 1-2 napig is eltart a finom por eltakarítása. A hajóra szivattyúk segítségével szívják a folyó vizét, ezzel mossak le a teljes fedélzetet vagy kirakodás után a rakteret.

Ezen felül ellenőrizni szükséges a motort, olaj szintet, kisebb javításokat kell végezni, festeni, főzni, tanítani kell a gyerekeket.

A hajó ugyan mindennap kiköt a szárazföldön, de így is van hogy napokig nem hagyják el azt vagy legalább is a kikötők világát, mivel ezek jellemzően a város külterületén épültek. 

A gyerekek akkor jártak oviba ha a szülő faluban Longueil-Annelben vagy annak közelében kötöttek ki. Most, hogy iskolások sokáig magán tanulók voltak anyukájuk otthon tanította őket. A későbbiekben hibrid képzésben vesznek részt, szintén hasonló módon mit mikor oviba mentek, előre meg beszélt napokon be kell menniük az iskolába egyébként otthonról folytatják tanulmányaikat.

Különleges nem? 

De nem csak különleges hanem kihívásokkal teli ugyan akkor harmonikus, idilli és természetközeli! Ki ne akarna mindennap a folyóparton az erdő szélén ébredni? Vagy ha megunja tovább hajózni a város forgatagába….

A következő linken egy drón felvételt láthattok az Ohanáról!

https://m.youtube.com/watch?v=gNGozCS590c...