Albánia

Amit most el szeretnék nektek mesélni, az a nyár eleji Dél-Albán látogatásunk, ami szerintem nagyon jól sikerült, és még számunkra is akadt újdonság, így a hetedik albán nyaralás alkalmával is.

Június 26.-július 1.-ig tartott az utazás. Ami nem volt hosszú, de ilyen rövid idő alatt egészen sok helyet sikerült megmutatnunk az útitársainknak.

Albániában nagyon jó áron lehet szállásokat találni a nyári időszakban, azonban ehhez le kell mondanunk a hotelokről, de ez nem probléma, hiszen az utazások 60-70%-át apartmanok bérlésével szoktuk abszolválni.

Ez alkalommal egy utcában foglaltuk le az összes szállást a parttól és a központtól csupán pár perc sétányi távolságra. 

Minden este lementünk a parti sétányra, hogy élvezzük az esti pezsgést, magunkba szívjuk a parti élet ízeit, illatait, hangjait. 

Délelőtt érkeztünk a főváros melletti reptérre, ahol sajnos várnunk kellett az autóinkra, mert rosszul értelmezték a megbeszélteket. Miután megkaptuk járműveinket azonnal megindultunk a déli nagyvárosba Sarandába. Szerencsére nagyon jók az utak, így gyorsan tudtunk haladni. 

Az autókkal albán viszonylatban minden rendben volt. Ezt úgy kell érteni, hogy erre felé az emberek nem törekednek a tökéletesre, itt elég az, ha valami jó, vagy majdnem jó, talán ezért jut nekik idő arra, hogy élvezzék az életet. Sopánkodás helyett megélik a mindennapokat. Mi ezt próbáljuk tőlük mindig egy picit átvenni.

Miután elfoglaltuk a szállásokat, és mindenki picit felfrissítette magát, lementünk a partra enni, inni, nézelődni, fürdeni.

Második nap szerettük volna megmutatni Az „Európai Bora Bora” partszakaszt, Ksamil partjait. 

Ez a legfelkapottabb része Albániának, de kellemes csalódás ért minket, mert abszolút élvezhető volt, ha egészében nézem. Ugyan a tenger élővilága nem olyan gazdag, mint az elhagyatott részeken, de a part gyönyörű, az árak pedig teljesen rendben voltak. 

Sajnos a tömegturizmus nyomott hagyott már itt is. Fizetős parkolók, napágyak, időnként zsúfoltság… Azonban, ha erre készül az ember, akkor jól tudja majd magát érezni. Terveztünk tovább állni a délután folyamán, de mindenki élvezte a helyet, így maradtunk.

Harmadik napra időzítettük a hegyvidéki látogatást Gjirokaster városába, illetve a Kék szem forráshoz.

Gjirokaster a Drino folyó völgyében fekszik, és a meredek, kanyargós macskaköves utcái, oszmán kori épületei a maguk sajátos palakő tetőrendszereivel 2005 óta az UNESCO világörökségi listáján szerepel. 

A város fölé magasodó fellegvárból páratlan kilátás tárul elénk. Igaz ami igaz, azért izzasztó a felfelé vezető út, de megéri!

Sajnos a forint infláció beelőzte még az Albánokat is. Emiatt, valamint a nagy érdeklődést követő drágulás miatt, már keresni kell a magyar emberek számára szintén olcsónak számító helyeket. 

Viszont nem ez volt számomra a legnagyobb csalódás. Ezt akkor éltem át, amikor a Kék szem forrást látogattuk meg. Sajnos itt már próbálják átverni az embert, hogy a fizetős parkolónál kell elektromos rollert, motort bérelni, különben gyalogolhatunk 2.5 km-t a nyári melegben. 

Mint kiderült elég volt 200 métert feljebb sétálni, ahol 6€-ért oda-vissza kisvasút viszi fel a látogatókat. Persze a forrás így is kihagyhatatlan program, hiszen egyedinek számít a maga nemében.

Ne értse félre senki, így is lélegzetelállító helyeket lát az ember, olcsó helyen tud szállást foglalni, tud jó áron étteremben enni, és kedves emberekkel találkozni ( sokkal, sokkal könnyebben mint itthon), csak mi láttuk, hogy 10 éve mennyivel másabb volt.

A forrás után egy már általunk ismert panorámás étterembe vezettük a csapatot, ahol megvacsoráztunk. Szerencsére itt az előbb leírt problémák nem voltak érezhetők. Minden kifogástalan volt, nagyon jó árak, kedves kiszolgálás, és gyönyörű kilátás tette feledhetetlenné az étkezést.

A Negyedik napunkat egy számunkra szintén ismeretlen partra terveztük, és nagyon nem bántuk meg. Igazi kis eldugott paradicsom volt egy eszméletlen szép partszakaszon, egy nagyon bájos kis étterem közelségében. 

A part nagyon hosszú volt, így tudtunk egyet sétálni, felfedeztük a sziklákon túli részeket, és jókat tudtunk közben beszélgetni. 

Az étteremnek hála nem kellett csomagolt kajával készülni. Kényelmes kis nap volt, délután még a hullámokat is lehetett élvezni. Többeknek ez lett e kedvenc napjuk a nyaralás alatt.

Az ötödik napon a Gjipe beach volt a tervezett úti cél, visszafelé a vízeséses étterem meglátogatásával. A terület nagyon nehezen megközelíthető, azonban annál szebb partszakasz tárul elénk.

Egy időszakos vízfolyás által kivájt kanyon vörös sziklái találkoznak az égszínkék tenger hófehér kavicsos partjával. Tényleg lélegzetelállító látvány, és mivel csak hippi jellegű tákolt kis éttermek vannak a parton, valamint mert több mint fél órát kell gyalogolni a sziklás úton a melegben árnyék nélkül, így a sznobok nem igazán veszik célba. 

Ha valakit zavar a parti nyüzsgés, akkor akár a kanyon hűvösebb zugait is fel lehet fedezni. 

Miután sikerült feltöltődnünk annyira, hogy a vissza vezető út kibírható legyen megindultunk vissza Sarandába, de útközben még azért tettünk egy kitérőt egy különleges, apró vízesésekkel szabdalt udvarú étterembe, ahol egy kellemes kávé után hazafelé vettük az irányt.

A hatodik nap már az haza utazásról szólt. 

Szerencsére volt időnk kényelmesen vissza utazni a reptérre, letenni az autónkat. A gép egy órát késett, ami jól jött, hiszen így nem kellett rohanni.

Mindent összevetve Albáni még mindig a kedvenc országaink közé tartozik. Ez Európa utolsó fekete foltja, ami talán már annyira nem is fekete. 

Mivel már a Ryanair is repül a Wizzair mellett az országba, így jó áron lehet repülőjegyeket kifogni, szezonon kívül akár 30-40€ ért is oda vissza.

A szállás 2 főre 100-200€/ 5-6 nap, 3-4 főre 150-300€ /5-6 nap. Persze ennél olcsóbban, és drágábban is lehet találni, de átlagosan így lehet számolni.

• Két hét múlva meglátogatjuk Durrest, ami nem a legszebb része az országnak, de azért egy tengerparti albán város révén biztosan hangulatos 4 napot fogunk itt eltölteni, és ki tudja lehet egy újabb pontot fog jelenteni a low budget nyaralás listánkon.